Apukámnak születésnapja volt, én sütöttem tortát neki. Az öcsémnek meg névnapja, ő pedig csokis-kókuszos sütit kapott. Arra még nem jöttem rá, hogy melyik gyenge pillanatomban vásároltam a neonzöld gyertyát, de biztosan én voltam, és csak ez volt itthon.
Meglett az indexem. Egy hónapja keresem, már júniusban le kellett volna adni. B. találta meg. Legalább hatszor megkérdezte tőlem, hogy a régebbi táskáimban is megnéztem-e? Persze, a fehér táskám hordtam tavasszal, de az tök üres, abban nincs. A most hordott kékben sincs. Ma reggel is megkérdezte, én pedig a szokásos, "abban nincs" választ adtam, majd belenyúlt a konyhaajtó kilincsére lógatott fekete táskámba és kiemelte belőle... El is felejtettem, hogy azt is hordtam pár napig tavasszal...
Kell nekem ennyi táska...
Azért megvolt az egyhavi keresésnek az eredménye: a dolgozószobánkban frankó rend van, beleértve az íróasztal fiókjait, az iratszekrényt, a mappákat, a rezsiszámláinkat, és egyéb iratainkat. Tök jó.
Tegnap áttekintettem anyagi helyzetünket és sírva fakadtam. Nem tudok gazdálkodni. Ez tény. Elköltöm az összes pénzt, ami a bankszámlámra befolyik. Pedig abból kellene még adót is fizetnem. De nem teszem. Úgyhogy most nagyon szűkre húztuk a nadrágszíjat. Nagyon-nagyon szűkre, hogy december 20-ig az összes elmaradt, meg ezután következő adót be tudjuk fizetni. Így idén a karácsony technikai okokból valószínűleg elmarad.
Azért azt az embert, aki kitalálta, hogy dec. 20-ig (4 nappal karácsony előtt) az összes várható tárgyévi adódat fizesd be, falhoz állítanám. A dec. 20. és dec. 31. közötti bevételed meg tippeld meg. Ha rosszul tippelsz, megbüntetnek. Jó játék....
Ráadásul megjöttek a csekkek a félévi tandíjainkról, összesen nagyonsok ezer forint értékben.
Úgyhogy a lehető leggyávább megoldást választottam, rábíztam B-re az anyagi ügyeink intézését. Ő sokkal józanabb nálam. De azért durva, hogy másodszorra is befürdöm ezzel. Ráadásul ez a szakmám. Cipésznek cipője....
